Jézus szólt nekik: “Gyertek velem! Én majd másféle halásszá teszlek titeket: halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” Máté 4:19
Ami most következik, az leginkább egy vallomás. Elsősorban magamnak és magamért írom.
Ideje halászni!
Jézus nem is lehetett volna ennél egyértelműbb: ha a követője vagyok, az egyik elsődleges feladatom “embereket halászni”. Megkeresni azokat, akiket Isten körém helyezett – azokat, akik lelkileg nyitottak – és bemutatni őket Jézusnak.
Tudom ezt. Tetszik is.
De egész keresztény életem során nem sok időt töltöttem halászattal. Mert szinte minden ember az életemben már ismeri Jézust. Az sem segített ezen, hogy “teljes idejű” szolgálatom van. Amikor Amerikában laktam és dicsőítésért felelős lelkészként dolgoztam, a napjaimat “hivatásos keresztények” között töltöttem bent az irodában, olyan dolgokkal foglalkozva, amik bár fontosak, de nem hagytak sok időt a halászatra. Sok estémet töltöttem zenekari próbákon és annak ellenére, hogy tartottam magam ahhoz a fontos kötelezettségemhez, hogy utánpótlás dicsőítés vezetőket neveljek, ezt az időt is leginkább keresztények között töltöttem. És mióta Budapesten élek – ráadásul misszionáriusként – a napjaim, estéim és hétvégéim gyakran vannak tele fontos feladatokkal – mind keresztények felé.
Egy ideje már nem halásztam.
Isten mostanában mutatott rá, hogy vezetőként nem elég pusztán az, hogy másokat a halászatra buzdítok. Annak ellenére, hogy a menetrendem brutálisan tele van keresztények közötti „hivatásos” szolgálattal, belátom, hogy nekem is halászni kell. Jézus követőjeként nem halászni annyi, mint megtagadni az elsődleges, a legfontosabb feladatunkat.
Szóval, megpróbálok néhány dolgot megváltoztatni a „hivatásos” keresztény életemben. Nemrégiben leültem a vezetőtársaimmal, akikkel közösen egy gyülekezetet plántálunk és megosztottam velük, mit helyezett Isten a szívemre. Éppen most szeretnénk bevezetni a házicsoportokat a közösségünkben. Rádöbbentem, hogy nem tudok még egy estét egy kizárólag keresztény csoportnak szentelni. Időt kell valahogy találnom a halászatra. A helyzetem megértő fülekre talált, sőt, a megbeszélés végén az egyik ember odajött hozzám, és elmondta, hogy ő is ugyanezt a késztetést kapta Istentől az elmúlt napokban.
Ezért aztán a heti találkozók helyett csak kéthetente jövünk össze a gyülekezet tagjaival a házicsoportban. A kimaradt heteken pedig arra bátorítok mindenkit, hogy menjenek el halászni.
Ezt az időt én arra fordítom majd, hogy meghívjak néhány lelkileg nyitott, de még meg nem tért srácot egy Discovery Bibliatanulmányozásra. (Nem tudod mi ez? Egy új bibliatanulmányozási módszer, amiről hamarosan több szót is ejtünk –figyeld a posztokat!) Meghívtam magam mellé egy fiatal keresztény srácot is, aki alkalmas a vezetésre, hogy vezesse ezt a csoportot velem együtt. Mert sokkal jobb együtt halászni másokkal!
Mi a helyzet veled? Voltál mostanában halászni? Ha igen, milyen tanácsokat tudnál adni nekünk, többieknek, akik szeretnének halászni a keresztények között végzett szolgálat mellett is?