A gyülekezet Isten eszköze a világ elérésére, mondjuk, és valljuk sokan. A „hogyan”-nal kapcsolatban azonban éles viták is kialakulhatnak közöttünk. Kezdve azzal, hogy kire legyünk tekintettel a vasárnapi istentiszteletek kialakításakor. Az egyik oldal szerint, a legtöbb közösség alkalmas a keresztény háttérből jövők tanítására, de elveszítette a kapcsolatot azokkal, akik nem keresztény családban nőttek fel. Szerintük, ha a közösségedbe járó tinik nem élvezik az istentiszteletet, az átlag nem keresztény sem fogja.
A másik oldal pedig már-már szitokszóként tekint a „kereső-barát” kifejezésre, mondván, a misszió a mindennapi élet természetes része kell legyen, ezért a vasárnapi istentiszteleteknek a tagok igényeit kell szem előtt tartania.
Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy akár keresztények vagyunk, akár nem, mindannyian itt és most, a 21. században élünk. 🙂 Ha valóban szeretnénk számban és lélekben gyarapítani a közösségünket, az új megtérők csak ebből a 21. századi, poszt-keresztény világból csatlakozhatnak hozzánk.
Tehát milyen jelek kísérik azokat a közösségeket, amelyek készen állnak a nem-keresztény háttérből jövőket elérni és befogadni?
Első benyomások
- Jelen vannak a világhálón. Az internet megszületése óta nagyon megváltoztak az információ szerzési szokásaink. A legtöbben, ha valamit venni szeretnénk, vagy egy program felkelti az érdeklődésünket, először a neten tájékozódunk. Van a gyülekezetednek weboldala vagy Facebook oldala, ahol bárki utána nézhet annak, hogy milyen a közösségetek? (Erről később még bővebben is szólunk).
- Jó a vendégfogadás. Nálatok mi történik az istentisztelet megkezdése előtti 15 percben? Belépni egy gyülekezetbe mindig együtt jár egy bizonyos mértékű kultúr-sokkal, még akkor is, ha az egyik tag ismerőseként megy oda valaki. Hogyan oldjátok fel ezt a kezdeti szorongást? Van előteretek? Az előtérben kávézósarkotok kedves „pultosokkal”? Igaz, hogy nem a kávé miatt mennek az emberek imaházba, de egy jó kávé és pár kedves szó nagy szolgálatot tehet. Ha nincs előteretek és a vendégek az utcáról egyből az imaterembe lépnek be, fontolóra vettétek-e az imaóra átszervezését – ha azt az istentisztelet előtt tartjátok, vagy korábbi befejezését, hogy az istentisztelet előtti 15 percben csak a vendégek fogadására tudjatok figyelni.
- Közérthetőség. Azok a közösségek, amelyek készen állnak a nem keresztény emberek befogadására nem feltételezik, hogy a vendégeiknek bármilyen előzetes ismerete van bármilyen bibliai történetről, szereplőről, és nem használnak, vagy jól megmagyaráznak olyan szakkifejezéseket, amelyek nem a mindennapi szókincsünk részei. Továbbá nem feltételezik, hogy a résztvevők tudják mikor „kell” felállni, leülni, stb.
- Stílus. Nem kell időutazást tenni azért, hogy valaki otthon érezze magát nálatok. Egy élő gyülekezetbe idősek ÉS fiatalok is járnak. A generációs szakadékot Krisztus testén belül a lehető legjobban át kell hidalni. Ha egy közösség szeretne fiatalokat, egész családokat megszólítani muszáj tudatos döntéseket hoznia a közösség stílusával kapcsolatban is. Ezek lehet, hogy nem egyeznek a személyes preferenciáinkkal. Néhány példa: Van csoport email fóruma a közösségnek, a hirdetések és az egymás közötti kommunikáció biztosítására? Mikor íródtak a dalok, amelyeket énekeltek? Nem azt javasoljuk, hogy dobjátok ki a régi dalokat, vagy száműzzétek az újakat, hanem inkább azt, hogy legyen egy egészséges egyensúly. Alulöltözöttnek vagy túlöltözöttnek érezné-e magát az, aki hozzátok először betér? Hogyan segítenétek áthidalni ezeket a különbségeket?
Az első benyomáson túl
- Ítélkezés mentesség. Emlékszem sok évvel ezelőtt egy nyári táborban megtért egy fiatal pár, és az első dolog, amit a lelki gondozásukért felelős vezető nyomatékosan kért tőlük az volt, hogy költözzenek külön, és többé ne létesítsenek egymással szexuális kapcsolatot házasságon kívül. A srác soha többet nem jött el a közösségbe és –amennyire tudom – itt ért véget a lelki fejlődése. Ha valaki nem keresztény háttérből jön, sokáig eltarthat, amíg rendezi az életét… Nekünk az a felelősségünk, hogy frissen megtérteket megerősítsük a döntésükben és segítsünk megalapozni a hitüket. A Szentlélek tapintatos, nem egyszerre zúdítja ránk az összes dolgot, amiben változnunk kell. Eredményesebb, ha hagyjuk Őt dönteni a sorrendiségről, és az is sokat segít, ha mi is merünk őszinték lenni a saját harcainkkal kapcsolatban.
- Minőségi gyermekprogram. Örömmel tapasztalom, hogy manapság nem nagyon van olyan közösség, aki nem értette meg a gyerekek felé végzett szolgálat értékét. Ha szeretnéd, hogy fiatal családok is szívesen csatlakozzanak hozzátok, fektess nagy hangsúlyt a gyerekek tanítására. Ha kis gyülekezeted van vagy nincs lehetőségetek arra, hogy a gyerekeket vasárnaponként egy külön teremben tanítsátok, kezdetben évente 3-4-szer szerveztek valamilyen családi napot, mondjuk a húsvét, a nyári szünet meg karácsony környékén. Esetleg elkezdhettek játszóházas alkalmat szervezni havi rendszerességgel, vagy indíthattok baba-mama kört – persze ennek csak akkor van értelme, ha vannak a közösségben kismamák, akik szeretnének kapcsolatokat építeni a település többi anyukájával.
- Hűséges jelenlét. A közösség tagjainak vannak nem keresztény barátai és ismerősei, akikkel aktívan ápolja a kapcsolatot. Magától értetődőnek tűnik, nem? Végezz egy gyors felmérést a gyülekezetedben, meg fogsz lepődni a végeredményen. Fontos olyan bibliatanulmányozásokat, kiscsoportos találkozókat szervezni, ahol a keresztények ismerete és hite mélyül. De manapság a legdrágább kincsünk az időnk. Az a közösség áll készen a nem keresztények befogadására, aki tudatosan hagy időt a tagok számára élni, megélni a hitüket… részt venni a városi eseményeken, csatlakozni valamilyen klubhoz, áthívni a szomszédokat vacsorára stb. Kisgyermekes szülőként én is azt tapasztalom, hogy a szabadidő, főleg a szabad este luxus és drága kincs. Adjuk meg a szabadságot és bátorítást a tagoknak ilyen célokra is felhasználni azt.
Szerintünk ez a hét dolog mindenképpen jellemző azokra a közösségekre, amik készen állnak a nem-keresztény háttérből jövők fogadására. Te mivel egészítenéd ki ezt a listát?