A minap, rutin kutatási munkám során egy kicsit provokáló és nagyon elgondolkodtató angol cikkre bukkantam. A téma annyira kritikus, hogy magyarul is közzé teszem. Zúdítsatok ránk bár hideget vagy meleget, a lényeg, hogy írjatok, mert NAGYON kíváncsiak vagyunk a Ti véleményetekre a témában.
Az eredeti cikk 2017. november 24-én jelent meg 5 Signs Your Church is Becoming Irrelevant címmel. Szerző: Carey Nieuwhof Mekkora jelentőséggel bír a gyülekezeted? Van valamilyen elképzelésed arról, hogyan válaszold meg ezt a kérdést pontosan?
Egész nap vitatkozhatnánk arról mennyire fontos a relevancia (sokan meg is teszik ezt), de az az igazság, hogy a jelentéktelenné vált gyülekezetek szinte alig vannak hatással a környezetükre.
Miért van ez?
Mert a jelentőségünk meghatározza az általunk gyakorolt hatást – ezért.
A jelentőségteljességed lesz az, ami miatt meghallgatnak. Ez dönti el, hogy az emberek odafigyelnek rád, vagy nem.
Úgy tűnhet, a gyülekezeteink folyamatosan veszítenek a jelentőségükből.
Mielőtt hárítanál, csak mert az Evangélium mindig aktuális, még nem biztos, hogy te is az vagy.
Még a növekvő gyülekezetek is veszíthetnek a jelentőségükből. Hiszen a múltbéli sikereid nem garantálják a jövőbelieket.
Sőt, ahogyan arról már többször is beszéltünk, a jelenlegi sikereid válhatnak a jövőbeni sikereid legnagyobb ellenségévé, mert konzervatívvá tesznek téged.
Könnyűnek tűnt változtatni, amikor nem volt veszíteni valód. Most, hogy már van, a változás sokkal nehezebben megy.
Szóval, akár lendületet vesztett a gyülekezeted, akár csak kifogyni látszik az erejéből, íme, öt jel, ami arra figyelmeztethet, hogy egyre kevésbé vagytok meghatározó szereplői a lakóközösségnek.
1. Egyre inkább úgy véled, hogy minden új ötlet rossz ötlet
Könnyű fenntartással fogadni az új ötleteket, de volt idő, amikor sokkal nyitottabb voltál rájuk.
Most már idősebb és bölcsebb vagy, és meg vannak a saját bejáratott módszereid.
Az emberi elme nagyon jó a státusz quo megőrzésében. Tíz érv is eszedbe jut, amiért az új ötlet nem fog működni, és te és a vezetőségi csapatod nem késlekedtek ezeket meg is nevezni.
A Vezetés sírkertje tele van olyan emberekkel, akik egyre csak azt mondogatták: „Ezt sosem így csináltuk.”
Nem minden új ötlet jó ötlet, de elzárkózni az újításoktól nagyon rossz ötlet.
Mikor volt legutoljára, hogy elfogadtatok egy merőben új ötletet? Ha erre nem tudod a választ, máris bajban vagytok.
2. Az általatok énekelt dalok egy másik korban íródtak
Egész nap vitatkozhatunk az imaházak dekorációs stílusán vagy a gyülekezeti élet más, kevésbé kézzelfogható aspektusain, de kevés dolog van, ami annyira árulkodna egy közösség valódi koráról, mint az általuk énekelt dalok keletkezésének dátumai.
Sok közösség üdvözli a változást, egy pontig. Aztán megtorpannak.
Sok közösség azt gondolja, hogy halad a korral, hiszen „dicsi csapat” van énekkar helyett, a dalok meg kivetítőről mennek könyvek helyett.
De áss egy kicsit mélyebbre, és láthatod, hogy a dalok zöme 2002-2012 között íródott. Tehát ők is beragadtak a múltba, még ha a közlemúltba is.
A veszély itt az, hogy azt hihetik, haladnak a korral, de ez nem így van. A mai énekek – mondanák – túl hosszúak, nem túl dallamosak és furcsa őket énekelni.
Egyébként meg, a gyülekezet szereti a dalokat, amiket éneklünk, mert ismerik őket.
Nincs baj a régi énekekkel, de ha minden dal régi, amit énekeltek, akkor fennáll a veszély, hogy a közösség már nem tudja megszólítani a mai kor emberét.
A senki földjén ragadtatok: talán túl modernek vagytok ahhoz, hogy tradicionálisak legyetek, de ahhoz meg túl tradicionálisak, hogy kortárs stílusúak legyetek.
És a szakadék a gyülekezet és az őt körülvevő kultúra között minden nappal egyre nagyobb lesz.
3. A vezetőség minden tagja veled egykorú
Ami nem nagy baj, ha most vagy 22 éves friss pályakezdő. Az idealista fiatalokból álló vezetőségi csoport izgalmas lehet.
Persze nem árt a mixbe némi tapasztalaton alapuló bölcsesség, de a változásokat a világban sokszor épp a küldetéstudattól feltüzelt fiatalok hozták el.
De a huszonévesekből egyszer csak harmincasok lesznek. Kicsit előretekersz és vezetőségben mindenki az ötvenes éveik derekán jár.
Ez fontos kérdés.
Ha nincs korrekció, a gyülekezet együtt öregszik a vezetőivel.
Mivel jómagam is ötvenes éveim elején járok, tudatosan vonom be a vezetőségbe a húszas-, harmincas éveikben járó fiatalokat, ez olyasmi, ami engem is energiával tölt el.
Lehet, hogy a veled egykorú vezetőkkel sokkal jobban megtalálod a közös hangot, de a vezetőségi kör megújítása fiatalokkal különösen fontos.
Könnyen eshetnek az érettebb vezetők abba a hibába, hogy nem nézik ki a fiatalokból, hogy képesek a vezetésre.
Te is voltál fiatal. És valaki ennek ellenére neked is adott egy esélyt. És néhány a legkiemelkedőbb teljesítményeid közül pont ekkor született, nem?
4. Már a változás gondolata is elfáraszt
A változás még a legideálisabb körülmények között is nehéz dolog, de ha már a szó hallatán is elfáradsz, az egy intő jel, hogy kezdesz lemaradni.
Normális, hogy inkább megőriznénk a status quo-t. Mind így vagyunk ezzel.
Tavaly a fogászom azt közölte velem, hogy legalább öt koronára van szükségem. Ennek már a gondolatától is összetörtem és elfáradtam.
Egy-két fogat helyrehozott, aztán úgy döntöttem kell egy kis szünet.
Egyszer egy délután gabonapelyhet ettem, és felfigyeltem valamire a számban, ami nem hasonlított a gabonapehelyhez. Az egyik rágófogam fele volt az.
Találd ki, másnap hová mentem!
Túl sokszor tekintünk a gyülekezetbeli változásokra is ugyanígy. Addig várunk, amíg valami el nem romlik, aztán megpróbáljuk helyrehozni.
Ez lehet, hogy a fogak esetében tartható, de a gyülekezet életére nézve tragikus. (Na jó, a fogak esetében is az.)
A mai, gyorsan változó kultúránkban arra várni, hogy valami elromoljon, és csak utána változtatni a lehető leggyorsabb módja annak, hogy veszítsünk a jelentőségünkből.
Ha a változás elfáraszt, garantálhatom, végignézni azt, ahogyan a közösséged lassan haldoklik még fáradtabbá tesz majd.
5. Döntően negatívan viszonyulsz a mai kultúrához
Ha a közösségi oldalakra feltöltött tartalmak alapján próbálnánk meghatározni, hogy keresztény vezetőink hogyan éreznek kultúránkkal kapcsolatban, az egyház bajban lenne.
Még akkor is, ha a posztjaidban nem CSUPA NAGY BETŰVEL teszed közhírré, hogy milyen szörnyű is a világ, a lelkületed igenis számít.
A negatív hozzáállás beszivárog.
Nem lehet elérni úgy egy kultúrát, ha folyamatosan kritizálod.
Folyamatosan emlékeztetem magam arra, hogy Jézus szerette a világot. Ő is látta visszásságait, az összetört és istentelen mivoltát, de akkor is magához ölelte.
Jézus eléggé szerette a világot ahhoz, hogy meghaljon érte.
Nekünk is hasonlóan kellene éreznünk ahhoz, hogy a munkáját végezzük.
Segítség
Az eredeti cikkben a szerző megnevez két általa készített forrásanyagot, amelyek segítséget jelenthetnek a vezetőségnek abban, hogy a gyülekezetük visszataláljon a mai korba és ezáltal ismét hatást tudjon gyakorolni a környezetére. Ezek angol nyelven megrendelhetőek a szerzőtől. Lasting Impact: 7 Powerful Conversations That Can Help Your Church Grow, egy könyv, ami több, mint 25 ezer vezetőnek segített már, és egy videó sorozat Lasting Impact Team Edition címmel megtalálható itt.
Magyar nyelvű segítségért lépj kapcsolatba velünk az info@batoritas.hu címen.
Mit gondolsz?
A te véleményed szerint mik a mai embert megszólító, a környezetére hatást gyakorló gyülekezet ismérvei? És milyen figyelmeztető jelek kísérik azt a közösséget, amelyik egyre kevésbé képes megszólítani a környezetét?