Barátkozz!

Az egyik legkedvesebb barátomat akkor ismertem meg, amikor egy éves kiküldetésre jött Magyarországra. Az év végén rendezett egy búcsú bulit, ahová meghívta mindazokat, akikkel megismerkedett. Tele volt a tágas budapesti bérlakás. Keresztények, és nem hívők egyaránt. Miközben a jóízű nevetésektől hangos nappaliban ültem, azon gondolkodtam, vajon hány ember életét érintettem én meg az elmúlt évben? Aztán elkezdtem keresni a kifogásokat: ő tudta, hogy csak egy évre jön, persze hogy sokkal tudatosabban kihasználta a napjait, ráadásul én nem vagyok ilyen extrém extrovertált ember…

A barátom azóta életvitelszerűen is Magyarországon él, született két gyereke, sokkal kevesebb a szabad ideje, de semmit sem lankadt a lelkesedése. Addig ápolta a kapcsolatot a szomszédjaival, amíg megérett a helyzet egy bibliatanulmányozó kiscsoport elindítására. Ő pedig megtapasztalhatta a csodát, hogy Isten formálja és átformálja az életét azoknak az embereknek, akikkel annyit törődik, és akikért annyit imádkozik.

Nemrégiben költöztünk egy új városba a családommal, és én azóta sem lettem nagyobb parti arc. De ez a barátnőm az inspirációm arra, hogy milyen szomszéd és barát szeretnék lenni. Mert az introvertáltaknak is vannak barátai, és nekik is szól a missziós parancs. Biztosan te is gondolkodtál már azon, hogyan osztanád meg az evangéliumot egyik vagy másik ismerősöddel. Lelkészként vagy gyülekezetvezetőként pedig gyakran gyártunk stratégiákat arról, hogyan növekedhetne a gyülekezet, és talán elfelejtjük a legelemibb módját, mert olyan egyszerűnek tűnik.

Szeretnéd, ha megtelne az imaházad emberekkel? Barátkozz!

A wiki szótár szerint a barát: Bizalmas személy, akivel szoros kapcsolatban vagyunk. Az ilyen személlyel gyakori vagy tartós közös tevékenység során kölcsönös megértés, bizalom, ragaszkodás és szeretet alakul ki. A barát lehet férfi és nő is, aki nem rokon vagy családtag, és nem testi vonzalom, szerelem vagy annak szándéka köti össze velünk.

Gyülekezet vezetőként Neked hány nem-keresztény barátod van? És a vezető társaidnak?

Ha szeretnéd újra megtölteni az imaházat, ha szeretnéd, hogy a gyülekezeted a helyi lakóközösség meghatározó szereplőjévé váljon, kezd magaddal! Legyél jó barát!

1. Legyél autentikus! Ne tekints projektként a körülötted élőkre! Ha csak azért hívod át a szomszédod egy jó kis kerti sütögetésre, hogy megoszd vele az evangéliumot, akkor nem barát leszel csak a fura szomszéd. Legyen az érdeklődésed őszinte! Van kedvenc hobbid? Keress olyanokat, akik hasonló érdeklődésűek és csatlakozz hozzájuk!
2. Használd ki a természetesen adódó lehetőségeket! Lehet, hogy már egy ideje ott laksz valahol. Ha elmulasztottad a bemutatkozós kört, furcsán nézne ki most nekikezdeni. De ha vannak gyerekeid, pl. akkor van lehetőséged jobban megismerni a tanítóit vagy a többi szülőt. Legyél te az a szülő, aki elkíséri a gyerekeket kirándulni, vagy besegít a farsangi bálon.
3. Ne legyenek előítéleteid! Csak azért, mert valaki nem jár templomba vagy keresztény közösségbe, még nem biztos, hogy ezek a dolgok egyáltalán nem érdeklik. De azért ne ez legyen az első kérdésed feléjük. 🙂 Továbbá, lehet, hogy a szomszédod, ismerősöd nem úgy viselkedik vagy beszél, ahogy szerinted illik, de nem várhatjuk el azt, hogy nem keresztények keresztény értékrend mentén éljenek.
4. Szánj időt a bizalmi kapcsolat kialakítására! Túljutottatok a „mi a hobbid?” szintű témákon és biztonságosnak érzitek azt, hogy a vágyaitokról, álmaitokról, küzdelmekről is beszélgessetek? Továbbra is inkább csak kérdezz és értelmezz: „Milyen érzés volt számodra, hogy…”, „Hogyan élted meg azt, hogy…”, stb. Lehet, hogy azt gondolod magadban, hogy erre az adott problémára, amiről értesültél Jézus a megoldás, de szerencsésebb először inkább a másik ember mélyebb megértésére helyezni a hangsúlyt. Tartsd észben, hogy ez a beszélgetés vezet ahhoz, hogy később Istenről is tudjatok beszélni. Persze, ha úgy érzed, hogy megérett a kapcsolat rá, felajánlhatod, hogy imádkozol ezért a konkrét helyzetért. Úgy tapasztaltam, hogy ezt még azok is szívesen fogadják, akik egyébként nincsenek beszélő viszonyban Istennel – de nagyon sokat segít, ha ekkorra már ismeritek egymást egy ideje.
5. Merj valódi ember lenni, valódi problémákkal! Van egy olyan előítélete az embereknek, hogy ha keresztény vagy lenézed a többieket, mivel te mindent jól csinálsz. Lehet, hogy lelkészként te is megtapasztaltad már ezt. Viszont, mindenkinek vannak általános kihívásai az életben; szoktunk tanácstalanok vagy magányosak lenni, vannak házassági, gyereknevelési kihívásaink, problémák a munkahelyünkön, stb. Ezek mind olyan dolgok, amikkel legtöbben szembe kell néznünk az életünk során, és ezekről és az ezzel kapcsolatos saját harcainkról beszélni jó kapcsolódási pont lehet azokkal, akik egyáltalán nem osztoznak a hitünkben. Ha látják, hogy te sem vagy tökéletes és nem vagy ítélkező, sokkal nyitottabbak lesznek arra a bizonyos élet-adó beszélgetésre, amikor a hited is meg tudod osztani velük.

Mit kellene változtatnod az időbeosztásodon és szokásaidon ahhoz, hogy egy év múlva a te képzeletbeli partidon is többen legyenek (tegyük fel, hogy szülinapot ünneplünk!)? Mi tart vissza mégis a mások felé nyitástól? Hogyan motiválnád a vezetőtársaid és a gyülekezeted tagjait arra, hogy barátkozzanak a nem keresztényekkel, akikért Isten a közösségeteket a városba helyezte? Tetszett ez a bejegyzés? Oszd meg másokkal is! Köszönjük!