Karikó Katalin, a BioNTech cég magyar alelnöke a reményét fejezte ki, hogy 2021-ben visszakaphatjuk a régi életünket: ismét színházba, koncertre mehetünk, és félelem nélkül találkozhatunk családunkkal, barátainkkal. Ahogyan ő fogalmazott: „És felejtsenek el mindent: a vírust, a vakcinát, engem is, élvezzék, hogy az élet visszatér a régi kerékvágásba.”
Nos, sokszor hajlamosak vagyunk úgy gondolni 2020-ra, mint az évre, ami ment a levesbe, de talán volt benne érték, amit érdemes volna megőrizni a 2021-es évben is.
1. A krízishelyzet produkálta innovációk A legtöbb lelkész, akivel a gyülekezetmegújítás kapcsán beszélünk, arra szokott panaszkodni, hogy nagy ellenállásba ütközik a szükséges változások bevezetésekor. 2020-ban viszont, egyik napról a másikra változott meg az életünk. Ez pedig arra is lehetőséget adott, hogy meglépjünk olyan fejlesztéseket (pl. gyülekezet megjelenése az online térben) amelyekre már nagy szükség volt. A mi kis közösségünk kb. 80 emberből áll, de 24 órával azután, hogy elérhetővé vált a legutóbbi istentisztelet a neten már majdnem 200-an nézték meg, és majd 600-as követőtábora van már a csatornának. Persze egy több, mint húszezres városban bőven van még mit tenni, de ezeket a technikai újításokat mi is a Pandémia alatt léptük meg, és bátorító látni az eredményeit már most.
Még akkor se hagyjuk abba az online közvetítést, ha nem ütközik majd akadályokba a személyes jelenlét. Sőt, érdemes egy lépéssel tovább menni, és stratégiát készíteni arra, hogy hogyan tudunk segíteni azoknak az embereknek lépni egyet Isten és a gyülekezet felé, akik az online térben találtak ránk.
2. Rugalmasabb, bátrabb hozzáállás a változásokhoz.
A változásra lehet fenyegetésként és lehetőségként is nézni. Nos, 2020-ban mindenkinek személyesen is szembe kellett nézni azzal, hogy minden tervünk még az év elején kártyavárként omlott össze. A változás elfogadásának ugyanúgy van egy folyamata, mint a gyász feldolgozásnak.
A félelem és a kétség teljesen megbénította az egész bolygót. Attól függően, hogy ki milyen alkat, ebből az állapotból előbb utóbb kimászott és eljutott odáig, hogy az összekuszált életét elkezdje újra rendezni, felfedezni, és eljusson az „új normális” rendszer elfogadásához. Remélhetőleg közben megtanultuk azt is, hogy jó tervezni, de igazán csak a mai napunk az, amivel rendelkezhetünk.
Mindenki más tempóban dolgozza fel a változásokat, és előfordulhat az is, hogy valaki a harmadikból visszakerül az egyes stádiumba. Lelkipásztorként, házi csoport vezetőként érdemes tájékozódni, ki milyen lelkülettel indult neki a 2021-es évnek. (Kép forrás: Pinterest)
3. Nagyobb figyelem a családnak
A tavaszi leállás alatt sokan voltunk, akik otthonról dolgoztunk, és ezért sokkal többet tudtunk együtt lenni a gyerekeinkkel, családunkkal. Ez persze, tapasztalatból mondom, legalább annyi kihívással, mint áldással járt együtt. Azonban ehhez a megújult, családra irányuló figyelemhez érdemes 2021-ben is ragaszkodni.
Ugyanakkor sokan vágtak bele a karanténba azzal a felkiáltással, hogy vagy születik egy új gyerekük, vagy elválnak. Gyülekezetként egy Házaskurzus vagy Gyereknevelési kurzus indításával sokat tehetünk a környezetünkben lévő családok mentális és érzelmi egészségéért.
Nagyon sok jó könyv van ebben a témában. Mi az Alpha Magyarország gondozásában megjelent „A Házasság Könyve” c. művet ajánljuk. Ezt és a hozzá kapcsolódó Házaskurzus kézikönyveket megvásárolhatod az Alpha könyvesboltjában: http://bolt.alpha.org.hu/
4. Mentálhigiéné fontossága
A karantént a családos és az egyedülálló munkatársaim teljesen másképp élték meg, de mindannyian szembenéztünk a saját határainkkal, a stressz kezelési módszereinkkel, és önértékelési, önbecsülési kihívásainkkal.
Az Egyháznak van mit mondania és tanítania arról, hogyan találhatjuk meg a testi-lelki-szellemi egyensúlyt és egészséget, akkor, amikor minden változik körülöttünk. Ha mi nem tanítunk erről, majd a New Age irányzat képviselői megteszik helyettünk.
5. Szorosabb kötődés a gyülekezethez és vágy az igazi közösség után
Sok lelkész tapasztalata volt, hogy szemben azzal, hogy a gyülekezet közössége hetente egyszer-kétszer találkozik, a világjárvány idején napi rendszerességgel kapcsolatban maradtak. Akár imalánc, akár valamilyen zárt internet alapú csoport keretében. A szabad vallásgyakorlat áldásai azt is jelentik, hogy természetesnek vesszük azt, ami valójában nagy kiváltság. A 2020-as év sokakban megerősítette a gyülekezete és annak tagjai iránti ragaszkodást. Hiszen tele van a net prédikációkkal, viszont csak a helyi közösség vezetője és tagjai törődnek Veled igazán, személyesen és mélyen.
Ugyanez igaz a tágabb lakókörnyezetünkre is.
Ezért lelkészként ne rémisszen meg, ha a te prédikációid egy felületre kerülnek a legnevesebb, legnépszerűbb prédikátorok tanításaival. Talán úgy érzed, hogy mellettük nem rúghatsz labdába, mert neked nincs milliós követő táborod. Viszont te leszel az (a gyülekezet tagjaival együtt), aki a helyiekkel törődik és név szerint ismeri őket. Az ilyen valódi, szeretetteljes közösségre (és gyakorlati segítségre) most még jobban éheznek az emberek, mint 2019-ben.
Neked mit tanított a 2020-as év, amit szeretnél magaddal vinni erre az évre is?